megint irok, mert megint nem tudom kivel beszelhetnek ezekrol. szellem lettem, ujra.
szimi kiment brightonba. szar erzes h mar o sincs itt, virtualisan persze 'mellettem' all, de szar belegondolni, hogy mikor jon haza, h nem tudunk kiulni csak ugy dumalni egy froccs mellett akkor, amikor epp olyanunk van.
szar, hogy nem tudok neki mit tanacsolni, es hogy tudom, mennyire egyedul erzi magat.
es mi lesz velem februartol? bele sem merek gondolni ugy komolyan. azt hiszem nem fogjuk tovabb huzni 1-2 honapnal. es most ettol nem csak 'tartok' vagy 'aggodok miatta', hanem erzem, valahogy olyan melyen es beletorodotten, hogy mar szinte fel sem zaklat.
de lehet igy kell lennie, lehet hogy nekunk megis elagaznak az utaink, mert 'igy van megirva'. nagy alma valik valora, ha sikerul kijutnia, hat ne en legyek aki ebben hatraltatja, vegulis nekem is rossz erzes lenne ha miatta nem valthatnam valora egy szamoma fontos eletcelom.
egyebkent kezdek nagyon labilis lenni megint. neha ugy erzem nem tudok megbeszelni vele mindent, ha el is mondok mindent szivembol, valahogy nem erti meg, vagy nem is figyel ram, nemtudom.
megis ha vele vagyok, annyira leirhatatlanul jo, es annyira eszmeletlenul szeretem kivul-belul mindenet.
szeretem azt is, ahogy szeret.
mas, tervek: a hetvegen, ha minden jol megy vegre kesz a szobam, es ha ujra be is dagad a tenyerem a csavarozastol, akkor is befejezem! ez mar egy nagyon megnyugtato erzes lesz, hogy rend lesz korulottem fizikai ertelemben. aztan raveszem magam vegre, hogy felhivjam ottobacsit es ha belehalok is, megcsinalom vegre azt a rohadt jogsit... addig meg elintezem az osszes olyan regota halogatott elinteznivalot, amiktol tartottam: letudom a dokikat. aztan januarig utanaerdeklodok ennek a fura nevu sulinak, es ha minden sikerul, februartol elkezdem a lakberendezoit is. legalabb lesz, mi lekosson az utana kovetkezo nagyon sok hosszu napban, hetben es honapban...
